|
 |
|
|
Alekszandr Blok
Ne hívj
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: A DÉMON
Jöjj, jöjj velem mindent feledve,
alázatosan és vakon,
hósziporkás roppant hegyekbe
ragadlak biztos szárnyakon.
Szilaj kacajjal szállva szállok
szédítő mélységek felett.
A reszketésed, borzadályod
csak lelkesít majd engemet.
Ha por-esőt zúdít az éter,
fejed kóvályog - védelek ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok:
A DÉMON
Jöjj, jöjj velem mindent feledve,
alázatosan és vakon,
hósziporkás roppant hegyekbe
ragadlak biztos szárnyakon.
Szilaj kacajjal szállva szállok
szédítő mélységek felett.
A reszketésed, borzadályod
csak lelkesít majd engemet.
Ha por-esőt zúdít az éter,
fejed kóvályog - védele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok - Tizenkét év múltán
Őrzöm azt az álmot - este
volt, amikor vártalak.
Még csak itt-ott ékitette
zsenge zöld az ágakat.
A bíbor fényzuhatagban
a fasor a tó felett
álom-tájra, foghatatlan
árny-világba vezetett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Anya és fia
Anyámnak
A fiú keresztet vetett,
A fiú messze, messze megy.
Éneke az elhagyott anya
arany örömmel tele:
Dicsőséggel jön, tudom, haza!
Jaj, szívem szakad bele!
Ím, vakító... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok:
Még látom olykor, néma éjjel,
csodás, sugaras arcodat.
Rég tűnt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.
Csak mendegélsz tűnődve, lassan,
halványkék ösvényeiden,
fejed felett két mozdulatlan,
nagy csillag pihen szelíden.
(Ford.: Lator László)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok:
Ne szólíts. Megyek szólítatlan
oltár felé.
Fejem lehajtom végre halkan
lábod elé.
Hallgatni félénken parancsot
szavad szerint,
s fogom egy percig látni arcod
megint, megint.
Érzem én vágyad nagy hatalmát,
igába fog.
Vagyok kedvesed. Néha szolgád.
S mindig - rabod.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
CARMEN
1.
Mint színek háborgó vizen,
Mikor gomolygó fellegeknek
Vad fénye villan hirtelen,
Szivem úgy változik, riad meg
Éneklő viharod alatt,
Orcám a vér lángba borítja,
S boldogság könnye fojtogat
A közeledben, Carmencita.
2.
Az égi patina s a hold szilánkja fényes,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
Szürke szelíd nap volt
Szürke, szelíd nap volt s haloványra festve
mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve.
Eldugták a szívük, szobákba siettek,
szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek.
Már nem is köszöntek, a szót se akarták,
a kacajt márványló vállal eltakarták.
A kivágott ruhák hideg díszeikkel ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Újesztendő éjszakáján
Hideg ködök kúsznak lebegve,
körül tüzek piroslanak.
Szvetlana dérütötte lelke
sző tarka,titkos álmokat.
Roppan a hó- lángra lobban
a szív,szelíd holdsugár.
Kacarásznak a kapukban,
kinn az utcán kék homály.
Lemegyek- a boldog ünnep
úgy vonz, arcom elfedem.
Mennyi szalag! Hova t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Májusi alkonyok, alkonyok
Májusi alkonyok, alkonyok,
hűs vízek árja dagad,
szívben új égi remény lobog,
partra türemlik a hab.
Halkszavú távoli dallamot
sejdít a szélben a fül.
Társtalan asszonyi bú zokog
túl a folyón egyedül.
Nem szívem óhaja teljesül?
Nem te kiáltsz-e felém?
Bukdos a c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Ragyoghat hold
Ragyoghat hold- az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre-
lelkemből esők idejét
nem űzi ki tavasz szerelme.
Lelkembe néz az éjszaka,
és gyáván visszanéz a lélek,
beteg és nincs válaszszava,
emészti édestitkú méreg.
Hideg s homályos hajnalon
az emberárba beleveszve
viszem, de nincsen olt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ausztráliai - John Bird
Bion - Görög - Bion
Bishop - Amerikai - Elizabeth Bishop
Blaga - Román - Lucian Blaga
Blake - Angol - William Blake
Blok - Orosz - Alekszandr Alekszandrovics Blok
Bly - Amerikai - Robert Bly
Boccaccio - Olasz - Giovanni Boccaccio
Bokusui - Japán - Wakayama Bokusui - Névváltozat : Bokuszui
Boncho - Japán - N... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bár vad róna volt körötted s pusztaság,
Roppant vakmerőség töltött el akkor éjjel -
Emlékére lelkem most összeforr tiéddel,
Te ismeretlen és őszinte jóbarát!
ALEKSZANDR BLOK
RÉSZEGSÉG
Részeg vagyok. Egy kocsmapultra
dőlök. Minden mindegy nekem.
Boldogságom ködökbe hullva
egy trojkán száll rejtelmesen.
A messzi századok havába... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok: Októberben
Kitárom ablakom.Milyen komor
az októberi nap.
Az udvaron egy gebe kóborol,
hókácska és riadt.
Karmos szélben kavargó, rebbenő
pihés havacska hull.
Finom fejét ingatja egy fenyő,
fáradhatatlanul.
Az ifjuság, a gondtalan napok,
az bizony odalett.
Az udvaron szegény, agy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
VALAHA DÖLYFÖS, BÜSZKE VOLTAM
Alekszandr Blok:
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigány lány édenem,
S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
�Táncold el nékem életem!�
Sokáig tart iszonyú tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim...
Hol körbering, karját emelve,
Hol kúszi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok:Valaha dölyfös,büszke....
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigány lány édenem,
S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
Táncold el nékem életem!
Sokáig tart iszonyú tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim...
Hol körbering, karját emelve,
Hol kúszik kígyóként, - s legott... |
|
|
|
|
|
|
|
|
VALAHA DÖLYFÖS, BÜSZKE VOLTAM
(Alekszandr Blok:)
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigány lány édenem,
S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
Táncold el nékem életem!
Sokáig t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok:Valaha dölyfös, büszke voltam /Ibcsitől kaptam/
" ,,Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigány lány édenem,
S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
Táncold el nékem életem!
Sokáig tart iszonyú tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim...
Hol körbering, karjá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok:VALAHA DÖLYFÖS, BÜSZKE VOLTAM
Valaha dölyfös, büszke voltam,
Most egy cigány lány édenem,
S Őt kérem - megbékélt-nyugodtan:
Táncold el nékem életem!
Sokáig tart iszonyú tánca,
S előttem szállnak éveim
Őrületei, hunyt varázsa
S taszító képzelgéseim...
Hol körbering, karját emelve,
Hol kúszik kígyóként, - s legot... |
|
|
|
|
|
